Ma reggelre igazi paradox helyzetre ébredhettünk mi és a nemzetközi sajtó olvasóközönsége: Orbán Viktor úgy döntött, hogy a német lapoknak adott interjúk olyan jól mentek, hogy ugrik egy szintet, és röviden elbeszélget a Bloomberg sajtósaival is.

A helyzet alapvetően egyből elvi és kommunikációs stratégiai kérdéseket vet fel. Az elvi kérdés, hogy miért érdekli a kormányt hirtelen, hogy milyen információk jelennek meg róla? A magyar kormány és egyben a külügyminisztérium egyik legtöbbet hangoztatott érve (pl.: legutóbb a McCain neofasisztázási ügy kapcsán), hogy a Magyarországról, az itt épülő illiberális államról és alapvetően a kormányzatról kialakuló negatív vélemények csupán annak köszönhetőek, hogy a külföldi döntéshozók sajtóhíreszteléseken keresztül informálódnak a helyzetről. Az általános retorikából ez úgy fordítódhatna át következetesen a gyakorlatba, hogy emiatt a nemzetközi megítéléssel nem is kell foglalkozni. Ami, ha nagyon diplomatikusak akarunk lenni, akkor egy bizonyos ideig-óráig valószínűleg még védhető álláspont is. Tény, hogy nem mindig adott érdekcsoportoknak megfelelően kell alakítani a magyar érdekképviseletet. Orbán tehát azt mondja, majd a tetteink beszélnek helyettünk.

Ennek ellenére a miniszterelnök maga adott interjút a sajtónak, amiből majd az illetékes (valószínűsíthetően a magyar érdekekkel ellentétesen fellépő) döntéshozók tájékozódni fognak. Bár eddig nem érdekelt minket a véleményük, azért mégiscsak jobb lenne, ha egyenesen tőlünk tudnák meg, mennyi is az annyi - legalábbis gondolom, ez volt a gondolatmenet. Itt jön be a kommunikációs stratégiai kérdés: komolyan senki, egy darab PR szakember sem nézi át az elkészített interjúkat, mielőtt azok megjelennének? Tényleg ennyire egyszemélyes lett az irányítás ott a tápláléklánc csúcsán?

Ezt csak azért kérdezem, mert Orbán Viktor olyan fejtegetésbe kezdett a Bloomberg-nél, ami szinte csontot dob az eddig is kritikus szemmel néző nemzetközi szereplőknek. Olyan gondolatok olvashatóak az interjúban, miszerint

A fékek és ellensúlyok rendszerének kizárólag az Egyesült Államokban, vagy más elnöki rendszerekben van értelme, ahol két egyenrangú hatalmi szuverén, a törvényhozás és az elnök működik. Európában nem ez a helyzet, nálunk csak egy szuverén van, ezt nem kell fékezni vagy ellensúlyozni, mivel minden hatalma a parlamenttől származik. (...) A fékek és ellensúlyok rendszere egy amerikai találmány, amit valamilyen intellektuális középszerűség miatt Európa is átvett.

Abba már-már unalmas lenne belemenni, hogy ez az egész gondolat, így ahogy van bődületes nagy hülyeség, mert se nem amerikai találmány (igen-igen, ahogy azt már mindenhol leírták, Montesquieu kicsit sem volt amerikai, de Arisztotelész és Ciceró sem), ráadásul a hatalmi ágak szétválasztása nem egyszerűsíthető le az elnöki hatalom és a törvényhozás közti kapcsolat rendezésévé. Ráadásul pont azért, mert az amerikai államfelépítéskor ilyen szépen tiszteletben tartották a montesquieu-i elveket, és megtörtént a teljes különválasztás, és mivel nálunk Európában ezek nem ennyire disztingváltak, na pont ezért van szükség még inkább a fékek és ellensúlyok rendszerére.

Vagy hát lenne, ha az alkotmányozás során nem szüntették volna meg annak számos lépcsőjét, amit pedig megtartottak, azt is valósággal ellehetetlenítették.

Ezek az elvek évszázados múlttal rendelkeznek, akik ma ilyen irányú egyetemekre járnak, ez lesz az kb. az első politikai filozófiai gondolat, amit elkezdenek beleverni a fejükbe. De nem kell hozzá egyetem, az egész alapját képező állam és egyház szétválasztását már középiskolában tanulják a fiatalok. Én értem, hogy újraírjuk a tankönyveket, de most tényleg ilyen mélységben újraírjuk a történelmet is?

Egyszóval nem világos számomra, hogy mi volt a cél a Bloomberg interjúval. Ha a kezdeti fejtegetésem megállja a helyét, és azt tanácsolták Orbán Viktornak, vagy ő maga azt akarta, hogy végre ne közvetve idézgessék, hanem ő mondhassa el, milyen jó irányba megy az ország, akkor jelentem, hogy ez most csak tovább csúsztatott minket a megítélésbeli lejtőn.

És persze, lehet mondani, hogy ez egy kiragadott mondat, a többivel nem is foglalkozik senki. Pedig ezekben beszél a csökkenő államadósságról, az erősödő gazdasági pozíciókról, a munkaalapú társadalom sikeréről és hogy a magyar társadalom üdvözli az illiberális demokráciát, mert a liberális kvázi szitokszóvá alakult Magyarországon. 

De amíg minden ilyen pozitív jelenséget úgy kell kezdeni elújságolni a miniszterelnöknek, hogy "nem igazak azok a magukat függetlennek mondó, nemzetközi szervezetek által kihirdetett információk, amik szerint ez meg az, mert hát valójában az meg ez". Na ez így körülbelül a semmivel egyenértékű. Nulla érv, nulla háttérbemutatás, hogy miért is hamis esetleg a kép, amit rólunk festenek.

A kedvencem ez:

Egyeztetünk a bankszektorral is a banki különadó normalizálásának kérdésében, mivel az szokatlanul magas Magyarországon. 

Komolyan? Túl magas? Wow... Kár, hogy ezt az előzetes tanulmány nem mutatta ki, amikor bevezették, ugye.... Meg kár, hogy senki sem jelezte, hogy ezzel vissza fog esni a hitelezés, ami minden szinten degradálni fogja a valós gazdasági helyzetet az országban.

De ami a legnagyobb kár, hogy jelenleg azt gondoljuk, hogy valaki külföldön nem lát át azon az egyértelmű terelésen, hogy "a kormány 2016-2017-re két lépéses csomagot tervez, amelynek első részében csökkenti a bankadót, a másikban pedig ösztökéli a hitelezést."

Ne már, most komolyan? Több tiszteletet az olvasóknak, ha kérhetem: ez valójában egy, azaz egy nyamvadt lépés, de addig persze jó volt elhúzni a megtételét, amíg a Bloomberg-ben elmondhatjuk, hogy csökken az államadósság.

Hogy a szokatlanul magas ágazati különadók miatt? Pff, ezt csak azt állíthatja, aki sajtóhíresztelésekből informálódik!