Az adventi időszak igencsak bővelkedik megmosolyogtató hírekben. Nézzük ma ezt: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter

Magyarország szuverenitás szempontjából aggodalomra okot adónak tartaná, ha egy ország akciótervet akarna végrehajtani Magyarországon a kormánnyal való egyeztetés és az egyetértése nélkül. A miniszter közölte, (...) hogy nem tartanák helyesnek azt sem, ha egy ország azért támogatna civil szervezeteket, hogy azok nyomást gyakorolnának bármilyen ügyben egy másik ország demokratikusan megválasztott kormányára.

Valamit tisztázzunk: a kérdést két oldalról is meg lehet természetesen közelíteni, és ezt most tegyük is meg, hogy eltekintünk az egyértelmű Magyarország-Egyesült Államok ellentéttől!

Az egyik oldal alapján - amit én most a légiesen könnyed támogatottságszerzési demagógiának fogok elnevezni - bizonyos országok beavatkoznak szegény-szerencsétlen, hátrányosabb helyzetű országok demokratikus vagy épp nem demokratikus államok életébe. Ilyenkor ezek a nagy hatalmi és pénzügyi háttérrel rendelkező országok egy pillanatig sem nézik azt, hogy ezen tevékenységükkel milyen hátrányba hozzák a kisebb országot és annak dolgos népét.

Egy kisebb, felemelkedő ország sosem élne ezzel a gyakorlattal! Szegény Szijjártó Péternek nem egy álmatlan éjszakája volt, mielőtt külügyminiszter lett, amikor azon rettegett, hogy beiktatása napján az Alkotmányvédelmi Hivatal átnyújtja neki a titkos aktákat egy esetleges magyar akciótervvel kapcsolatban. 

Pár héttel később viszont csak belebotlott ebbe a cikkbe:

Négy évig a Századvég Alapítvány vezette konzorcium képviseli a magyar érdekeket és lobbizik Magyarországért Észak-Amerikában nettó 1 milliárd 360 millió forintért. Tavaly hasonló tevékenységre - politikai és gazdasági érdekképviseletre és érdekérvényesítésre az Egyesült Államokban, valamint tanácsadásra - még Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszterhez köthető tanácsadócég konzorciumával szerződött a Miniszterelnökség

Kiderült, hogy a másik oldal ezt az egészet egyszerűen politikai/gazdasági lobbitevékenységnek hívja, ráadásul ez egy olyan gyakorlat, aminek hagyományai évszázadosak a világpolitikában. Bár tény, hogy a nagyobb anyagi és erőbeli pozíciók határozottan módosítják a lobbizás sikerét, a lehetőség minden egyes ország számára adott. Még számunkra is! És ezt a bűnös játszmát mi is űzzük több éve!

Szijjártó Péter természetesen ezt nagyon jól tudja, legalábbis nagyon remélhetjük, hogy tudja. De persze a magyar tevékenységi kört soha nem merné ilyen galád módon összemosni például az amerikai lobbival, amely ugye egy 3-szor megválasztott, 33-szorosan demokratikus és 333-szor... Na, értitek.

Nem, a magyar programok nem végeztek ilyen galád munkát, mint az amerikai ügynökök itthon. A norvégokról, újabban pedig a svájciakról ne is beszéljünk! Mindenki ismeri a viccet, hogy egy amerikai, egy norvég és egy svájci bemegy egy demokratikus országba, és... ha még nem hallottad, nyugodj meg: jövőre benne lesz a másodikos olvasókönyvben, majd elolvasod ott.

De különben most tényleg, mit is csinálunk mi kint ennyi közpénzből Amerikában?

A Fellegi által vezetett Hungary Initiatives Foundation (HIF) - amiből a kitiltási botrány környéken elkezdtek elszivárogni a kuratóriumi tagok, most pedig láthatóan a Századvégen keresztül lefejezésre került - több, a magyar érdekeket szem előtt tartó, vagy a kormányzati érdekeknek megfelelő lépéseket szorgalmazó amerikai  szervezetet támogatott adományokkal.

Az egyik ilyen jelenleg elhíresült adomány (legalább 100 ezer dollár, aprópénz) a McCain szenátor alapítványának. Oké, nem lehet mindig a nyerő lóra tenni, a fene se gondolta volna, hogy McCain nem az adományozók listájának átolvasása után írja meg a beszédeit.

A szervezet honlapját átböngészve valójában nem találunk húsba vágó konkrétumokat, mondjuk ezt egy háttérbeli lobbiközponttól el is várom valamilyen szinten. Ami létszik, hogy magyar kulturális és gazdasági társaságok támogatásával és előtérbe helyezésével tengették napjaikat. Láthatóan nem valami jól, mert az érdekképviselettel a következő négy évre már nem őket bízták meg, igaz, a költségvetés és nagyot esett (a HIF 15 millió dolláros alapító vagyonnal indult, a Századvég most ennek kevesebb mint a felét kapja meg).

Mondjuk ha ennyiből is meg lehet csinálni egy jól kidolgozott szakmai programot, akkor szerintem mindenki örülhet, legalább több marad stadionra... khm, mármint a csökkenő számú szegények étkeztetésére. Szóval hajrá, lehet, hogy ebből a pályázatból végre valami jó sül majd ki! 

Ezt a milliárdos pályázatot egy bicikliző majom is megírhatta volna - 444

Mondjuk nem tudom mire számítottam, mikor ugyanannak adják a lobbitevékenység lebonyolítását, aki kommunikációs téren alapból a legtöbbet bonyolított már eddig is az egész magyar-amerikai kapcsolaton... Szóval ha Szijjártó Péter mai felszólalásának az lesz a végeredménye, hogy mégse akarunk ilyen elképesztően bűnös tevékenységekben részt venni a közeljövőben, akkor én vele vagyok - erre tényleg felesleges kidobni 1,3 milliárd forintot.

Ma reggelre igazi paradox helyzetre ébredhettünk mi és a nemzetközi sajtó olvasóközönsége: Orbán Viktor úgy döntött, hogy a német lapoknak adott interjúk olyan jól mentek, hogy ugrik egy szintet, és röviden elbeszélget a Bloomberg sajtósaival is.

A helyzet alapvetően egyből elvi és kommunikációs stratégiai kérdéseket vet fel. Az elvi kérdés, hogy miért érdekli a kormányt hirtelen, hogy milyen információk jelennek meg róla? A magyar kormány és egyben a külügyminisztérium egyik legtöbbet hangoztatott érve (pl.: legutóbb a McCain neofasisztázási ügy kapcsán), hogy a Magyarországról, az itt épülő illiberális államról és alapvetően a kormányzatról kialakuló negatív vélemények csupán annak köszönhetőek, hogy a külföldi döntéshozók sajtóhíreszteléseken keresztül informálódnak a helyzetről. Az általános retorikából ez úgy fordítódhatna át következetesen a gyakorlatba, hogy emiatt a nemzetközi megítéléssel nem is kell foglalkozni. Ami, ha nagyon diplomatikusak akarunk lenni, akkor egy bizonyos ideig-óráig valószínűleg még védhető álláspont is. Tény, hogy nem mindig adott érdekcsoportoknak megfelelően kell alakítani a magyar érdekképviseletet. Orbán tehát azt mondja, majd a tetteink beszélnek helyettünk.

Ennek ellenére a miniszterelnök maga adott interjút a sajtónak, amiből majd az illetékes (valószínűsíthetően a magyar érdekekkel ellentétesen fellépő) döntéshozók tájékozódni fognak. Bár eddig nem érdekelt minket a véleményük, azért mégiscsak jobb lenne, ha egyenesen tőlünk tudnák meg, mennyi is az annyi - legalábbis gondolom, ez volt a gondolatmenet. Itt jön be a kommunikációs stratégiai kérdés: komolyan senki, egy darab PR szakember sem nézi át az elkészített interjúkat, mielőtt azok megjelennének? Tényleg ennyire egyszemélyes lett az irányítás ott a tápláléklánc csúcsán?

Ezt csak azért kérdezem, mert Orbán Viktor olyan fejtegetésbe kezdett a Bloomberg-nél, ami szinte csontot dob az eddig is kritikus szemmel néző nemzetközi szereplőknek. Olyan gondolatok olvashatóak az interjúban, miszerint

A fékek és ellensúlyok rendszerének kizárólag az Egyesült Államokban, vagy más elnöki rendszerekben van értelme, ahol két egyenrangú hatalmi szuverén, a törvényhozás és az elnök működik. Európában nem ez a helyzet, nálunk csak egy szuverén van, ezt nem kell fékezni vagy ellensúlyozni, mivel minden hatalma a parlamenttől származik. (...) A fékek és ellensúlyok rendszere egy amerikai találmány, amit valamilyen intellektuális középszerűség miatt Európa is átvett.

Abba már-már unalmas lenne belemenni, hogy ez az egész gondolat, így ahogy van bődületes nagy hülyeség, mert se nem amerikai találmány (igen-igen, ahogy azt már mindenhol leírták, Montesquieu kicsit sem volt amerikai, de Arisztotelész és Ciceró sem), ráadásul a hatalmi ágak szétválasztása nem egyszerűsíthető le az elnöki hatalom és a törvényhozás közti kapcsolat rendezésévé. Ráadásul pont azért, mert az amerikai államfelépítéskor ilyen szépen tiszteletben tartották a montesquieu-i elveket, és megtörtént a teljes különválasztás, és mivel nálunk Európában ezek nem ennyire disztingváltak, na pont ezért van szükség még inkább a fékek és ellensúlyok rendszerére.

Vagy hát lenne, ha az alkotmányozás során nem szüntették volna meg annak számos lépcsőjét, amit pedig megtartottak, azt is valósággal ellehetetlenítették.

Ezek az elvek évszázados múlttal rendelkeznek, akik ma ilyen irányú egyetemekre járnak, ez lesz az kb. az első politikai filozófiai gondolat, amit elkezdenek beleverni a fejükbe. De nem kell hozzá egyetem, az egész alapját képező állam és egyház szétválasztását már középiskolában tanulják a fiatalok. Én értem, hogy újraírjuk a tankönyveket, de most tényleg ilyen mélységben újraírjuk a történelmet is?

Egyszóval nem világos számomra, hogy mi volt a cél a Bloomberg interjúval. Ha a kezdeti fejtegetésem megállja a helyét, és azt tanácsolták Orbán Viktornak, vagy ő maga azt akarta, hogy végre ne közvetve idézgessék, hanem ő mondhassa el, milyen jó irányba megy az ország, akkor jelentem, hogy ez most csak tovább csúsztatott minket a megítélésbeli lejtőn.

És persze, lehet mondani, hogy ez egy kiragadott mondat, a többivel nem is foglalkozik senki. Pedig ezekben beszél a csökkenő államadósságról, az erősödő gazdasági pozíciókról, a munkaalapú társadalom sikeréről és hogy a magyar társadalom üdvözli az illiberális demokráciát, mert a liberális kvázi szitokszóvá alakult Magyarországon. 

De amíg minden ilyen pozitív jelenséget úgy kell kezdeni elújságolni a miniszterelnöknek, hogy "nem igazak azok a magukat függetlennek mondó, nemzetközi szervezetek által kihirdetett információk, amik szerint ez meg az, mert hát valójában az meg ez". Na ez így körülbelül a semmivel egyenértékű. Nulla érv, nulla háttérbemutatás, hogy miért is hamis esetleg a kép, amit rólunk festenek.

A kedvencem ez:

Egyeztetünk a bankszektorral is a banki különadó normalizálásának kérdésében, mivel az szokatlanul magas Magyarországon. 

Komolyan? Túl magas? Wow... Kár, hogy ezt az előzetes tanulmány nem mutatta ki, amikor bevezették, ugye.... Meg kár, hogy senki sem jelezte, hogy ezzel vissza fog esni a hitelezés, ami minden szinten degradálni fogja a valós gazdasági helyzetet az országban.

De ami a legnagyobb kár, hogy jelenleg azt gondoljuk, hogy valaki külföldön nem lát át azon az egyértelmű terelésen, hogy "a kormány 2016-2017-re két lépéses csomagot tervez, amelynek első részében csökkenti a bankadót, a másikban pedig ösztökéli a hitelezést."

Ne már, most komolyan? Több tiszteletet az olvasóknak, ha kérhetem: ez valójában egy, azaz egy nyamvadt lépés, de addig persze jó volt elhúzni a megtételét, amíg a Bloomberg-ben elmondhatjuk, hogy csökken az államadósság.

Hogy a szokatlanul magas ágazati különadók miatt? Pff, ezt csak azt állíthatja, aki sajtóhíresztelésekből informálódik!

Egy kis adok-veszek rovattal indítunk ma: 

A Népszava cikke szerint már árulja az eddigi Jókai utcai székházát az MSZP.

Őszintén, szerintem mindenki gondolja meg a vásárlást. Hadd ne nekem kelljen emlékeztetni Titeket, hogy nyakunkon a karácsony... hát nem örülne a nagyi egy ilyen szép mementónak a fiatalságából? Egy vidámabb barakk fényesebb korszakának rendszerváltás utáni leképeződésnek? Mennyi emlék kötődhet ehhez a történelmi épülethez: például azok az izgalmas és tanulságos, éjszakába nyúló kurzusok az egykori Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen, amelyeken a nagyi először kerülhetett teljes extázisba a munkaalapú társadalom hallatán (ez a dolog meg most újra igazán trendi), vagy tanulhatta meg ha nem is szeretni, de pozíciójukból adódóan mélyen tisztelni az orosz elvtársakat (ami szintén egyre trendibb bizonyos körökben), esetleg vitatkozhatott hosszú órákon keresztül az Egyesült Államok hazánkra kiterjesztett politikai nyomásáról...

Na várjunk csak. Várjunk csak egy pillanatot...

Egyrészről a kormány át szeretné szervezni a felsőoktatási intézmények struktúráját. Ennek egyik szimbóluma lenne a Corvinus feldarabolása, és a megszellőztetett feltételek között kvázi ellehetetlenítése, megszüntetése. Sokan mondják, hogy a régi Közgázt Orbán Viktor túlságosan is ellenzékinek találta, így az átalakítás célja valószínűleg egy centrálisan jobban kontrollálható egyetemi portfólió lenne.

Másrészről Matolcsy pont most kap 200 milliárdot egy új közgazdasági képzés kialakítására.

Harmadrészt a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem - amely láthatóan pontosan olyannyira unortodox tanokat tartott továbbadásra jogosultnak, mint jelenlegi MNB elnökünk - régi épülete pont most szabadulna fel...

Érdekes.

Most komolyan, ha én lennék Habony Árpád (akkor mondjuk hideg téli éjszakákon tuti visszasírnám a vitrinőri múltamat, mert a fenének se hiányozna ez a nagy bulvár-hűhó pár esetlen, ám valószínűleg jól megfizetett tanács miatt), tuti bedobnám a megvásárlás ötletét a Fidesznél.

Számos (na jó, 3) eszetlenül nagy előnye származna belőle:

1: Ha igazi trollok akarnak lenni, akkor ha egyetemet nem is, de csinálnak belőle egy "Elmúltnyolcév Múzeumot", ahol aztán az összes kompromittáló Gyurcsány videót lehetne pörgetni a nagyközönségnek, nem beszélve azokról a kis- és nagyiskolásokról, akiknek az évi pisiteszt mellé még ezt is beépítené a NER, mint kötelező osztálykirándulás.

1B: ne felejtsük el, hogy a kötelező osztálykirándulás még kedvezményes jeggyel is óriási bevételtöbbletet jelent - ez pedig a mostani foghíjas költségvetési időszakban üdítően hatna a kormányzati kedvre!

2: Ha ennyire nem merészek (bár az M0-ás megadóztatása, és a teljes fővárosi településstratégia széllel szemben való pisiltetése után én úgy látom, van ott bátorság), akkor azért vegyük figyelembe, hogy a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem helyén 1993 óta működik az Általános Vállalkozási Főiskola, azt meg seperc alatt testben és lélekben narancsszínűvé lehetne varázsolni.

3: Plusz, ha valamennyire is sikerült kiismernünk Orbán Viktort és a Fidesz-kormány alapvető retorikai stratégiáját, akkor azt talán elmondhatjuk, hogy nagy általánosságban szükségük van egy közös ellenségképre. Ezt persze nem a miniszterelnök úr találta fel, de neki is ugyanannyira jól működött, mint sokaknak a történelem folyamán. Namármost a Fidesz egyik nagy problémája jelenleg pont az, hogy az ellenzék olyannyira szerencsétlenül van összeeszkábálva itthon, hogy javarészt tényleg semmilyen épkézláb szerveződési jegyet nem tudnak magukról felmutatni. Ám ha teszem azt megdobnának mondjuk egy ősellenséget, mondjuk az MSZP-t egy szép kis összeggel, akkor talán (és ez egy igazán hatalmas talán) meg tudnának fizetni egy olyan politikai tanácsadói kört, akik kivezetik őket ebből a jelenlegi fekete lyukból, ami egyenlő a totális belpolitikai súlytalansággal.

És akkor újra kezdődhetne minden elölről! Jobb-bal újra egymás ellen, mint a régi szép időkben! Véleményem szerint ez kifejezetten Habony-kompatibilis gondolatmenet, remélem, hogy ő is olvassa a blogot, vagy legalább valaki eljuttatja neki a címet.

Összességében azonban én mégis inkább azt mondanám, hogy dobjuk össze a nagymamáinknak a dolgot... Nincs az az isten, hogy én idén is egy szőrös mamusszal állítsak be hozzá karácsonykor.

Egy kis külföld: tegnap este Oslóban megtartották a Nobel-békedíj átadási ünnepségét. Az idei nyertesek (nem aprózták el, idén tandemben kapják a megtiszteltetést) Malala Juszafzai és Kailás Szatjárthi! Hip-hip... várjunk csak, hogy kik?

 "Jaaaa, hogy ők! Persze, már emlékszem... ez az a lány, aki... nem, mégsem. Fogalmam sincs kik ők." Körülbelül ez a gondolatsor jön szembe mindenkivel, aki rátekint a fenti képre. Pedig Malala (balra) még csupán 17 éves, ám mégis élharcosként küzd a lányok/nők tanulási jogaiért (nem mellékesen őt lőtte fejbe pont ezen tevékenysége miatt egy tálib szélsőséges Pakisztánban), Kaliás Szatjárthi pedig hosszú évtizedek óta harcol a gyermekek jogaiért és a gyermekmunka eltörléséért (a nevéhez kötik több mint 80 ezer fiatal megmentését).

Ám pont ez a probléma a Nobel-békedíjjal: csak akkor van hírértéke, ha olyan személy kapja, akinek bizonyos körök nem szeretnék odaítélni. Ilyen volt például 2009-ben Barack Obama kiválasztása: sokan firtatták (talán részben jogosan), hogy nem lesz egy kicsit korai az elnök ilyen szintű vállveregetése, mikor a beiktatása és a díjátadó között még egy év sem telt el? De hiába mondta mindenki anyáskodva, hogy "elkényeztetitek a gyereket! Így sosem fogja megtanulni, hogy tényleg le kell tenni valamit az asztalra, ha elismerést akar!"; a norvégok láthatóan nem olvasták a már-már retróklasszikus Spock-féle gyereknevelési könyv második részét (mondjuk tény, hogy nem ért fel az elődhöz, megelőzte valamelyest a korát):

Mindenesetre úgy tűnik, hogy pont a békedíjjal kapcsolatos politikai bulvárhullámra éreztek rá elég erősen a kínaiak:

"A 88 éves Fidel Castro veterán kubai forradalmár, politikus kapta az idén a nem hivatalos, kínai értelmiségiek egy csoportja által adományozott Konfuciusz-békedíjat"

Ez annyira, de annyira tökéletes választás, hogy nem is jutok szóhoz! Miért is ne? Nekem is tele van már a hócipőm a hidegháborús retorikából/ellenségképekből. Csak azért, mert évtizedek óta ő tartja fenn a világ egyik utolsó diktatúráját még nem jár neki egy kis figyelem? Mármint nem konkrétan ő ölte meg azt az eddig több mint 8000 embert, akit a rendszer a kommunista rezsim áldozatának tartanak, nem? Most komolyan, az úriember alig tud már járni, a testvére (aki jelenleg gyakorlatilag irányítja az országot) szintén nem egy mai csirke - hagyjunk neki egy kis békét, kérem! A kínaiak ezt a gondolatot annyira magukénak érezték, hogy egyből egy békedíjjal is megdobták - amit végül egy kubai diák vett át Castro nevében.

Az embernek szinte kedve lenne elviccelődni, hogy "ha-ha, a következő vajon ki lesz, Vlagyimir Putyin?". És ekkor jössz rá, miközben az arcodra fagy a mosoly, hogy ezek a fránya kínaiak már humor kategóriában is leköröztek minket, mert már 2011-ben odaadták az oroszok első emberének a díjat és a vele járó 100 jüant (röpke 16,1 millió forintot)! És még csodálkozunk, hogy nem tudunk a szankciókkal fogást találni az orosz gazdaságon, ha ilyen hátsó pénzcsapok nyílnak meg számukra úton-útfélen!

Csak a Castro-sztori margójára: az mekkora szívás, hogy kubai diákként kiválasztanak, hogy menj el valahova külföldre átvenni annyi pénzt, amennyit valószínűleg még sosem láttál, kapsz útlevelet, van koszt-kvártély, te javában arról álmodozol, hogy most már a néhai Che Guevara szelleme sem fog tudni megakadályozni téged attól, hogy egy jót disszidálj, erre hova küldenek? Hova? Egy másik diktatúrába. Klasszik Murphy.

Kezdjük ma valami pozitívval, mégiscsak ez az első híradásunk:

7,5 százalékkal nő a magyar gazdaság!

Jött, látott, győzött. Ennél szebb hír nem is nagyon kell egy ilyen fagyos szerdára. Persze elsőre kicsit furának tűnhet az adat, mert hát legutóbb még ez volt a fáma:

Oké-oké, lehet, hogy a GKI valami elképesztően konzervatív EU-s módszerrel számol, amit már nem is illene tanult embernek használnia így 2014-ben. Tudvalevő, hogy ezek a magukat függetlennek mondó intézetek egytől-egyig valamilyen befolyás alatt állnak. Egészen biztos, hogy a kormány nem összecsapott módon, mindenféle unortodox csúsztatás alapján adta ki a végső adatot.

Oh... Oh, szóval... bevallom, nekem kicsit a múltba vesznek a gazdasági tanulmányaim, de... tehát, ha összeadom a tavalyit, az ideit és a jövő évi tervezett növekedést, az a 7,5 százalék.

Bontsunk pezsgőt emberek, hát nem PONT ezt mondta Matolcsy György anno?? 

"Lesz még Magyarországon 7 százalékos növekedés"

Ugye? Ugye, hogy ezt mondta? És ugye, hogy nem mondta, hány év alatt? Szerintem ezt a logikát követve igazán érdemes lenne minden téren túlteljesíteni a tervet, szóval ne játszunk kicsiben - adjuk össze a növekedési adatokat egészen 2000-től kezdve!

Ez már 26,6 százalék, kérem! Nem holmi gyatra 7,5! Basszus, a végén még kiderül, hogy idén leköröztük az összes gazdasági nagyhatalmat, csak Magyarország meghívója a G20 és G8 találkozókra valahogy elkeveredett a postán. Ez ugye megesik a legjobb családban is. 

Ennek fényében igazán szégyellhetnénk magunkat. Galád módon próbáljuk befeketíteni a kormány kettős állampolgárságot nyújtó szolgáltatásait, miszerint az ellenőrzés hiánya miatt az ukránok óriási üzletet csinálnak a papírok könnyű megszerzéséből, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy már a határokon is átnyúlik a jólét híre! Vágynak ide az emberek, mert itt gulyásból van a kerítés is. Ez kérem a fülkeforradalom valódi PR-exportja. 

A kormány szempontjából persze mindegy, hogy 7,5 vagy 26,6 százalék-e a gazdasági növekedés, mivel, hasonlóan hozzám, ők is nagyon hamar rájöttek, hogy ezekkel a számokkal mindig csak baj van. Így ugyanazt a védekező mechanizmust találták ki, amit én is a közgázos stat és analízis órákon:

Nekem bejött, mert enélkül is nagyszerűen el tudtam végezni az egyetemet, pedig az akkor még 5 év volt, nekik meg most testvérek között is csak 3 - 3,5 évük van a választásokig. Ennyi időt fél lábbal is ki lehet bekkelni mindenféle bolondos számítási feladatok nélkül is, ezt én mondom. Néha bemondunk egy adatot, majd valaki kiszámolja, hogy jó-e vagy sem. Ez működött az internetadónál is, ott is csak egy nagyságrenddel tért el a dolog. Meg különben is a kukában végezte az egész jogszabálytervezet - most gondoljunk bele, milyen érzés lett volna ezt a hírt közölni az Nemzetgazdasági Minisztérium munkatársaival, ha valaki TÉNYLEG dolgozott volna a terven. Hát van nektek szívetek?

Ezek után nem is csodálom, hogy 200 milliárdot akar Matolcsy alternatív közgazdasági képzésre költeni. A mai közgazdászok tuti megbuknának, ha ki kéne számolni az idei gazdasági növekedést, sőt, van egy olyan tippem, hogy még azt se tudnák álmukból felkeltve, hogy a 2016-os növekedés 12,4 százalék lesz. Pedig annyi lesz. Majd valaki ellenőrizze le.