Egy kis külföld: tegnap este Oslóban megtartották a Nobel-békedíj átadási ünnepségét. Az idei nyertesek (nem aprózták el, idén tandemben kapják a megtiszteltetést) Malala Juszafzai és Kailás Szatjárthi! Hip-hip... várjunk csak, hogy kik?
"Jaaaa, hogy ők! Persze, már emlékszem... ez az a lány, aki... nem, mégsem. Fogalmam sincs kik ők." Körülbelül ez a gondolatsor jön szembe mindenkivel, aki rátekint a fenti képre. Pedig Malala (balra) még csupán 17 éves, ám mégis élharcosként küzd a lányok/nők tanulási jogaiért (nem mellékesen őt lőtte fejbe pont ezen tevékenysége miatt egy tálib szélsőséges Pakisztánban), Kaliás Szatjárthi pedig hosszú évtizedek óta harcol a gyermekek jogaiért és a gyermekmunka eltörléséért (a nevéhez kötik több mint 80 ezer fiatal megmentését).
Ám pont ez a probléma a Nobel-békedíjjal: csak akkor van hírértéke, ha olyan személy kapja, akinek bizonyos körök nem szeretnék odaítélni. Ilyen volt például 2009-ben Barack Obama kiválasztása: sokan firtatták (talán részben jogosan), hogy nem lesz egy kicsit korai az elnök ilyen szintű vállveregetése, mikor a beiktatása és a díjátadó között még egy év sem telt el? De hiába mondta mindenki anyáskodva, hogy "elkényeztetitek a gyereket! Így sosem fogja megtanulni, hogy tényleg le kell tenni valamit az asztalra, ha elismerést akar!"; a norvégok láthatóan nem olvasták a már-már retróklasszikus Spock-féle gyereknevelési könyv második részét (mondjuk tény, hogy nem ért fel az elődhöz, megelőzte valamelyest a korát):
Mindenesetre úgy tűnik, hogy pont a békedíjjal kapcsolatos politikai bulvárhullámra éreztek rá elég erősen a kínaiak:
"A 88 éves Fidel Castro veterán kubai forradalmár, politikus kapta az idén a nem hivatalos, kínai értelmiségiek egy csoportja által adományozott Konfuciusz-békedíjat"
Ez annyira, de annyira tökéletes választás, hogy nem is jutok szóhoz! Miért is ne? Nekem is tele van már a hócipőm a hidegháborús retorikából/ellenségképekből. Csak azért, mert évtizedek óta ő tartja fenn a világ egyik utolsó diktatúráját még nem jár neki egy kis figyelem? Mármint nem konkrétan ő ölte meg azt az eddig több mint 8000 embert, akit a rendszer a kommunista rezsim áldozatának tartanak, nem? Most komolyan, az úriember alig tud már járni, a testvére (aki jelenleg gyakorlatilag irányítja az országot) szintén nem egy mai csirke - hagyjunk neki egy kis békét, kérem! A kínaiak ezt a gondolatot annyira magukénak érezték, hogy egyből egy békedíjjal is megdobták - amit végül egy kubai diák vett át Castro nevében.
Az embernek szinte kedve lenne elviccelődni, hogy "ha-ha, a következő vajon ki lesz, Vlagyimir Putyin?". És ekkor jössz rá, miközben az arcodra fagy a mosoly, hogy ezek a fránya kínaiak már humor kategóriában is leköröztek minket, mert már 2011-ben odaadták az oroszok első emberének a díjat és a vele járó 100 jüant (röpke 16,1 millió forintot)! És még csodálkozunk, hogy nem tudunk a szankciókkal fogást találni az orosz gazdaságon, ha ilyen hátsó pénzcsapok nyílnak meg számukra úton-útfélen!
Csak a Castro-sztori margójára: az mekkora szívás, hogy kubai diákként kiválasztanak, hogy menj el valahova külföldre átvenni annyi pénzt, amennyit valószínűleg még sosem láttál, kapsz útlevelet, van koszt-kvártély, te javában arról álmodozol, hogy most már a néhai Che Guevara szelleme sem fog tudni megakadályozni téged attól, hogy egy jót disszidálj, erre hova küldenek? Hova? Egy másik diktatúrába. Klasszik Murphy.
